Informatika

35 év nagy idő. Sok mindent ki kellett próbálnom ebben a szakmában. Az egyetemet, mint okleveles erősáramú villamosmérnök végeztem el, automatizálás és gépesítési ágazaton, 1985-ben. A KFKI-ban kezdtem dolgozni, az MSZKI-ban, ahol a kiváló TPA számítógépek készültek. Először az összeszerelő és bemérő üzembe kerültem, és ez nagyon fontos tapasztalat volt, bár akkor egyáltalán nem örültem neki, mert fejlesztő mérnök akartam lenni. Később kaptunk fejlesztési feladatokat is, és így minden a helyére került.

Beiratkoztam egy intenzív angol tanfolyamra, ahol aztán sikeresen nyelvvizsgát is tettem, és némi fizetésemelést is kaptam. Később egy akadémiai konferencia szintű tanfolyamra is jártam, angol szakos bölcsészekkel, és kiderült, hogy semmivel sem jobbak, mint én. Ez sokat segített, mert a dokumentáció és a szakma nyelve az angol volt.

Hamar kiderült, hogy a hardveresek között, aki hajlandó megtanulni a szoftvert is, az lesz a félszemű. Ennek eredményeképpen egy új kategória jött lére a cégnél a rendszermérnök.

Egy évvel később egy többéves projektet kaptam mely a keletnémet textilipar számítógépesítéséről szólt, hatalmas vágóasztalokon szabták ki a ruhák darabjait, és nemcsak a gépeknek kellett megbízhatóan működniük, hanem az adatkommunikációnak is, és így hozta a szükség, hogy megismerkedjünk az optikai szálas technológiával. Néha rögtönözni is kellett. Amit itt csináltunk az ma projekt vezetésnek is hívnák, de ez akkoriban még nem létezett.

Az első Ethernet hálózatot is és helyeztem üzembe, ami az akkori 1 megabites Arcnethez képest nagy előrelépés volt. A projekt mellett az itthoni ügyfelekkel is kellett foglalkozni, és ez azt jelentett, hogy 50 gép üzemeltetéséért voltam felelős országszerte, és külföldön is. Akkoriban az RSX és VAX VMS rendszerek piacvezetőnek számítottak, és hála a nemzetközi kapcsolatoknak, a forrásprogramok, számítógépek és minden egyéb rendelkezésünkre állt. Ha bármit ki akartam próbálni, vagy tesztelni, akkor a raktárból megkaptam a szükséges alkatrészeket, és a könyvtárból a dokumentációt.

 

Szép idők voltak, de 6 év után a rendszerváltás és a privatizáció bennünket is elért. Több nagy nemzetközi cég megkeresett bennünket, hogy képviseljük őket, vagy legalábbis vállaljuk a szervizt. A főnökeink valami rejtélyes okból mindenkinek nemet mondtak. Így aztán a világ elment mellettünk, és mindegyik gyártó megállapodott valami himihumi céggel a szervíz, és képviselet céljából, mi pedig ott maradtunk munka nélkül. Viszont rengeteg tudással. Unalmamban elkezdtem a Unix-ot tanulni, de ehhez nem voltak meg a feltételek úgy, mint a régi rendszereinkhez. Mit volt mit tenni, el kellett menni egy nemzetközi céghez. 

Az ICL-nél adódott lehetőség, angolul amúgy is jól tudtam, és szerettem volna továbbfejleszteni. Szilárdan hittem a nyugati kultúra felsőbbrendűségében - amíg meg nem ismertem. Az ICL-nél nem kaptunk semmit, se gépek, se dokumentáció, csak egy telefonszámot, és azt kellett felhívni, ha bajunk volt. Muszáj volt megérteni, amit mondtak, és egy hónap múlva csodálkozva vettem észre, hogy az angol popzene szövege milyen siralmas, elkezdtem ugyanis érteni...

Mit volt mit tenni, ki kellett alakítani a saját szervizes kultúránkat, és ebben nagy segítség volt a KFKI-nál szerzett tapasztalat. Az ottani szerviz folyamatokat és munkalapokat adoptáltuk. Amikor a cég kissé megerősödött, már jártunk Angliába tanfolyamokra, és tudtunk vásárolni dokumentációt, gépeket, és mindent, ami szükséges volt a minőségi munkához. Unix és alkalmazás guruvá képeztem magam, és már egész Európából küldték a szalagokat hozzám elemezni, természetesen ingyen.

A nagy projektekre jöttek nagypofájú angolok, akik hozták a csajaikat is és a semmire se jó indiaiak, akik akkor voltak a leghasznosabbak, ha nem voltak itt. Számolatlanul szórták a pénzt, biznisz klasszon utaztak és a Kempinskyben laktak. Aztán mikor eltapsolták a pénz, akkor hazamentek, és itt hagyták nekünk a projektet pénz nélkül, és mi csak hüledeztünk, hogy semmit sem csináltak.

Az ICL-nél ismerkedtem meg a nyugati kultúra egyik gyöngyszemével, az ISO 9000n szabvánnyal. Azt mondták, hogy ez a minőségbiztosításról szól. Örvendeztünk, mert az ICL-nél az volt a szokás, hogy a félig kész gépeket és szoftver rendszereket már értékesítették, és nekünk kellett valahogy életre kelteni ezeket, ami néha nem is volt lehetséges. Az ISO 9000, mint kiderült, nem erről szól. A cél az, hogy olyan folyamatokat hozzanak létre, mi alapján az egyes feladatköröket egy csimpánz is el tudja látni, 1-2 hetes betanítás után, és így már szaktudásra nincs szükség, elég a betanított munkás, olcsóért. Az ICL magán kezdte a rendszer bevezetését, az angol szakembereket kirúgták, és a telefont ázsiaiak vették fel, akik egy mukkot se tudtak angolul, és semmi értelmeset sem tudtak mondani, azon kívül, hogy adtak egy referencia számot. Hogy ezekkel aztán mi történt, az akkor derült ki, amikor elkezdtek jönni a megoldatlan ügyek Angliából postán, hogy segítsek megcsinálni. Akkor lett elegem amikor azokat a hibákat is visszaküldték, amiket mi indítottunk el. Itt sok nagy ügyfelünk volt, a Magyar Nemzeti Bank, a Hungarocamnion, vagy az AB-Aegon.  A Földhivatalok TAKAROS projektjében mint projektvezető vettem részt. 

Ahogy fejlődött a cég, egyre többen lettünk, és mindenféle zsenik jöttek, követelve autót, titkárnőt, jó fizetést. Egyre több főnökünk lett, és még mindig öten-hatan vittük a céget a vállunkon.

Újabb 6 év után kezdtem ezt is unni, és elmentem egy távközlési céghez projekt igazgatónak, ahol 2 számlázó rendszert kellett egyszerre bevezetni. Emellett én lettem az IT igazgató is, szerencsére, mert projekt volt, erőforrás nem. A saját informatikusainkat kellett átképezni, és velük kellett mindent megvalósítani, mert a francia egy nagyon szarrágó népség, (nincs jobb szó) mindent le akar alkudni a felének a negyedére. Ezért olyan ócskák a francia autók meg bármi más is. Így aztán a vállalkozó nem dolgozik, hanem csak variál, és egyfolytában a change controllokon, és a jogászkodáson jár az esze. A francia egy olyan állatfaj, amelyik nem mosakszik, nem tud angolul, viszont állandóan kémkedik, és jelentéseket írogat. Ezt ők kulturális különbségként emlegetik, amivel mi is egyetértettünk, mi ugyanis nem voltunk olyan segg hülyék, mint ők, mosakodni is szoktunk és angolul is beszéltünk, ha ott volt egy francia. Voltak francia beosztottjaink, akik folyamatosan jelentgettek mindenkiről, a rólunk, és egymásról egyaránt. Voltak franciák, akik tudtak magyarul, de nem árulták el, azért, hogy majd jól kihallgatják, hogy mi miket beszélünk, aztán majd jelentgetnek.

Állandóan felesleges feladatokat adtak egymásnak az egyes részlegek, amik arra voltak jók, hogy mindenki a seggét párnázta ki velük, és hamar rájöttünk, hogy akkor kell valamit komolyan venni, ha harmadszor kérik. A főnökök egész nap a telefonon lógtak, és Párizsból kérték az utasításokat, engedélyeket. Ha másolópapírt kellett venni, akkor arra is.

Itt ismerkedtem meg a nyugati kultúra másik gyöngyszemével, a mátrix szervezettel. Ez röviden arról szól, hogy projekt van, de erőforrás nincs, azaz célok és határidők vannak, de se pénz, se ember. Az embereket a szervezetből kell összekunyerálni, azokat, akik eddig 100%-ban dolgoztak, meg kellett kérni, hogy 150-200%-ban dolgozzanak. És ha megkérdezték, hogy mennyit fizetek nekik ezért, akkor azt kellett mondani, hogy semmit. Vonzó ajánlat, nem?

A projektet befejezve gyorsan el is húztam, és megfogadtam, hogy többé multi céghez nem megyek. Először a Synergonnál találtam munkát, ahol a távközlési cégeknek fejlesztettünk alkalmazásokat. Ezek multi cégek voltak, ahol minden azon múlt, hogy a megfelelő embert vettük-e meg vagy nem. Ezek a multi cégek kívülről még undorítóbbak voltak mint belülről, és sajnos az a gyanúm, hogy ez ma sincs másképp. Ez most a megrendelőkről szól, de a beszállítók semmivel sem voltak kevésbé gazemberek. Ők, ugye tiszták akartak maradni, és azért kerestek maguknak viszonteladókat, hogy a piszkos munkát ők végezzék el. És persze a hazai képviselet döntött az egyes cégeknek adott árakról, és valamilyen rejtélyes okból voltak cégek, akik mindig a legjobb árakat kapták, szemben a többiekkel, akik csak ajánlatokat adtak, de nem kerestek semmit... A cég dinamikusan fejlődött, és szervezetileg átalakult, és mikor a teljes vezérkar meghalt egy repülőgép balesetben, tovább kellett állni. 

Ekkorra már nagyon elegem volt mindenkiből, és nosztalgiám lett a régi szép KFKI-s idő iránt. Visszatértem tehát a gyökerekhez, de szomorúan láttam, hogy ez már nem az a KFKI, mint ahonnét 9 éve eljöttem. Ez egy másik kultúra volt, mint a multiké, de semmivel sem volt jobb. Mindenki gyanús volt, akinek multi céges múltja volt, amit részben megértek, de azok, akik mindvégig ott maradtak, végtelenül naívak maradtak.

IT biztonságot és workflow menedzsmentet kellett eladni, a távközlési szektorban, mivel ott mindenkit ismertem. Persze voltak tabu témák, gyakorlatilag minden, amiben valami pénz volt, már le volt osztva valakinek. A hab a tortán az volt, hogy mégis találtam olyan projekteket, amikkel keresni is lehetett, de akkor meg azt mondta a főnökség, hogy el kell engedni, mert nincs, aki megcsinálja. A hierarchia szerint minél nagyobb főnök volt valaki, annál több erőforrást kapott. Persze volt, aki nem dolgozott, csak pofázott, és kapta fizetését akkor is, ha nem csinált semmit, és ezt ma, 20 éven keresztül is ugyanígy csinálja. Amikor kezdő volt és adtam neki feladatot, gőgösen válaszolta, hogy nem dolgozni jött ide…

Ezután én nemcsak üzletet hoztam, hanem meg is csináltam mindent, mint Charlie Chaplin, (írta, rendezte, a zenéjét szerezt, és a főszerepet játssza stb.) és akkor a végén nagy kegyesen kifizették az 5% jutalékot. Már persze, ha nem azt mondta a főnök, hogy "Járni jár, de nem jut...". Ez volt a kedvence. Elgondolkodtam, hogy akkor minek is vagyok én itt? Ezt egyedül is tudom csinálni, nem? Így segítették a vállakozóvá válásomat. 

Az autó munkaeszköz, de egy neuralgikus pont volt, mert a nagyfőnök taxival járt, és a helyettese egy szürke Trabanttal. És az volt a mondás, hogy mindenkinek szarabb kocsija kell, hogy legyen, mint a főnökéé. A Trabantról indultunk, és sok főnök volt. Amikor kialkudtam az autót, egy 4 milliós keretről volt szó. Mire megjött egy 2 milliós lett. Járni jár, de nem jut… mindenre ez volt a válasz.

A KFKI privatizációjának 10. évfordulójára egy nagy ünnepséget rendeztek, és az LGT is fellépett, egy erre az alkalomra komponált számmal, aminek a lényege az volt, hogy "Nem kell mindig az élen járni, hátulról is lehet a szekeret tolni". Ez kifejezte a cég egész filozófiáját, és amikor a második évben a sales targetet 80%-kal sikerült túlteljesíteni, és addig variáltak és számolgattak, míg sikerült éppen 100%-ra kihozni, akkor úgy döntöttem, hogy fölesleges itt erőlködni. Eleget toltam már hátulról...

A piacon két gyors ajánlatot kaptam, és a Proware ajánlata látszott jobbnak, ez is IT biztonsági cég volt. Az első évben nem is volt semmi gond, de aztán az MSZP közeli Tarjányi Péter valahogy megszerezte a céget, és kinevezett kereskedelmi igazgatónak. Az első fél évben 700 milliót sikerült összelapátolni (ez tiszta margin volt, konzultáció), de sajnos közbejött a választás. Ezen a Fidesz elbukott és az MSZP-SZDSZ a gyűlölettől hajtva, hajtóvadászatot indított, a "Fideszes bűncselekmények" után. Ezzel a Proware-t bízták meg, és ekkor a tulaj közölte velünk, hogy a megbízói nem informatikát kérnek a Proware-től. Hiába könyörögtem neki, hogy valamelyik másik cégét döntse be vele. Vérszemet kapott, mert az informatikához, ugye lövése sem volt, most végre lehetett nyomozgatni, és feljelentgetni. Ehhez úgy gondolta, hogy ért. Kiderült, hogy csak a titikosszolgálati maffiázáshoz ért, és még ez is sok volt neki. Mi még, ami IT-s munka volt, csinálgattuk, de jött kéttucat jogász, és elkezdtek összeállítani egy anyagot az állítólagos bűncselekményekről. Egyszer én voltam a postás, el kellett vinnem az anyagot valahová. Szánalmas volt, minden oldalon féloldalnyi szöveg, semmitmondó, üres duma. Nem is fizettek érte semmit, és ebbe aztán bele is bukott a cég. Tarjányi meg azt hitte, hogy majd szeretni fogják. Tévedett, feketeseggű lett még a haverok között is.Az utolsó jutalékokat már nem fizették ki, a "Jár, de nem jut" alapon, itt is ez volt a divatos mondás, és elhatároztam, hogy vállalkozó leszek. 

Előbb kellett volna...

Eddig, mint kiderült, mindennel foglalkoztam, voltam hardveres, szoftveres, rendszergazda, projektvezető, kereskedő, igazgató, IT biztonsági szakember, és rendszerszervező is. Nem nagyon tudok olyan feladatot, amit ne láttam volna el, és túlnyomó részt meg voltak elégedve a megrendelőink...

 

Referenciák

KFKI

Keletnémet textilipar

50-60 rendszer üzemeltetése országszerte

Románia, VAX 780

ICL Magyarország Kft.

AB-AEGON

Hungarocamion

Mecsek és Alföld Füszért

Magyar Nemzeti Bank

DÉMÁSZ

Taurus

CGSat Zrt.

Program igazgató és IT igazgató

Synergon Zrt.

Matáv

Híradástechnikai Főfelügyelet

Pannon GSM

GTS Datanet

KFKI – ICON

GTS Datanet

Magyar Államkincstár

Híradástechnikai Főfelügyelet

AB-AEGON

Vodafone

UPC

Proware Kft. 

Matáv Net

GTS Datanet

Vodafone

Híradástechnikai Főfelügyelet

Belügyminisztérium

Matáv

Logika Kft.

Spar

Informatikai Minisztérium

Légügyi Hatóság

Magyar Közút Kht.

Szerencsejáték Rt. 

Kecskeméti és Tatai Önkormányzat

Magyar Telecom

Millenáris - Jövő Háza

BKSZ - Elektra - Elektronikus jegyrendszer 

Belügyminisztérium 

DHK - Dijhátralék Kezelő

Kazincbarcikai Önkormányzat

Közlekedésfejlesztési  Koordinációs Központ

Magyar Posta

IT fejlesztési igazgató

Informatikai Stratégia 

És rengeteg más ügyfél

Please publish modules in offcanvas position.

Free Joomla! templates by AgeThemes